Mikor előszőr lementem a mélybe, hihetetlen érzés fogott el. Az volt a véleményem, hogy sokkal vadabb mint a parajdi. Itt gyalog kell bemenni egy jó pár métert, azután tárul elénk a bánya.
Nem térek ki itt minden zeg-zugra, másvalami késztetett bejegyzést írni, ezen a szép női napon.
Nagy csindaratta közepette jelentették ki, hogy a sóbánya jelentős átalakulást fog SZENVEDNI. Most azok akik ezt bevésték a falba csak úgy forognak a sírjukban.
.jpg)
Már ezelőtt két évvel láttam, hogy dolgoznak a munkások, azt hittem szivatnak, mikor kérdésemre válaszolták, hogy a Rudolf aknába óriáskerék fogja szórakoztatni a fehér magassarkú csizmás turistákat.
Gondolkodom , hogy miért van az, hogy ami szép és rusztikus azt el kell cseszni, finoman fogalmazva. S a bántó az, hogy a drágalátos turisták jöttek fel a mélyből ájuldozva , hogy milyen kúl az egész. Szerintem, most kövezzetek meg, úgy szar az egész ahogy van.
Óriáskerék. Kell is egy sóbányába. Lehet azért, hogy a sztalaktitokat lássuk közelebbről. Hát nem óriási?
Egyedüli dolog ami nem ejtett csorbát a bányán, az a Teréz akna átalakítása. Na ez igen, lehet csónakázni, pihenni, még csend is van, ide azért nem lifteznek le olyan sokan.
Közben elkészült a dörgői bejárat is, meg egy kezelési központ is, csodálatosan ötvözve a műanyag hőszigetelt, magyarul termopán, ablakkeretet a fapadlóval.
Összegezve, vegyes érzéseket váltott ki belőlem az egész, ez az óriáskerekes, tekés megoldás csapnivaló. A koncetterem a Rudolf aknában, meg a Terézia akna jól mutatnak. De nehogy tökéletes egyen az egész, a koncertteremmel szemben egy kosárlabdapálya áll. Tutti akusztika.
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése