Vasárnap: 1. Bükk. 2. Csirkét és kenyeret

1.Bükk Trophy

Érdekes vasárnapi műsor várt rám, gondoltam. Reggel fotóznom kellett egy remek eseményt, ugyanis a Fun Run club rendezte az ún. Bükk Kupát, bicikliseknek és atlétáknak egyaránt. Kétféle pálya állt a sportolók rendelkezésére, egy 6- és egy 23 km-es szakasz, szintemelkedéssel, sárral meg szúnyogok hadával tarkítva. Az indulás meg az érkezés egyaránt, a mindenki által ismert “Roátá” vendéglő parkolójában volt kitűzve.

Megérkezvén, 9-kor már 60-70 személy már melegített, várva a start pillanatát. A vendéglőben is melegítettek, egyesek a reggeli stampedlivel (ezek nem a versenyzők, hanem olyanok mint jómagam), mások pedig a gulyást. Gondoltam ez jó sport, következőkor én is benevezek, csontjaim csak kibírnak 25 km-t, a verseny utáni gukyásra gondolva tutti. Jól esett látni, hogy majdnem mindeki ismerte egymást, rengeteg haverrel találkoztam én is. Mindenki friss volt és üde, még Meli is, akit csak hosszas ráncigálás után lehetett felébreszteni és kicipelni a házból.

A futamról sokat nem tudok mondani,ugyanis a nagyja az erdőben meg a gerincen történt, mindenki elindult és mindenki célbaért, a vércukorhiányt pótolta a gulyás meg a házi kovászos uborka, meg az élesztő a sörben.

Gratula a versenyzőknek meg a szervezőknek, remélem egyre több effajta megmozdulás lesz meg egyre több embert fog vonzani.

2. World Rekord Contest avagy Csirkét és Kenyeret

Jó ötlettel állt elő Kiss-Budai Tibor és csapata. Egyetlen serpenyőben 210 csirkét akartak megsütni, szarvasgombás ízesítéssel. Ezzel nincs is semmi baj, amíg a csirkék sültek, addig az emberek hallgattak, s ültek. Aztán kezdődött a roham. Soha nem hittem volna, hogy egy egyetemi központban ilyesmit fogok látni. A rendfenntartók nagyon nehezen tudták megfékezni a majdnem felbőszült tömeget, azt nem tudom mitől bőszült. Hihetetlen, hogy egy fél ingyen csirkeszárnyért az emberek ekkora tülekedést tudnak rendezni. Nevettem mikor az egyik jászvásári kereskedelmi központ megnyittásakor az emberek megrohanták a polcokat, akkor azt mondtam , hogy ilyesmi Kolozsváron nem történik meg. Hát, de !!

... és nem a hajléktalanok tolongtak az első sorokban. A képek majd magukért beszélnek.


Ne csak az ördögöt fessük a falra, hanem a sült csirkét is, állítólag ízletes volt az ’’ingyenkoszt’’. Sokak szerint fölöslegesek az ilyen rekorddöntögetési kísérletek, jómagam inkább érdekes ötletnek tartom, ha már van gumicsizmahajítási vilagrekor, akkor miért ne lenne csirkesütési rekord is?

Egy dolgot nem értek. Miért nem lehetett az ételt a szegények konyhájára, vagy az árvaházba adni, távol a szenzációhajhász sajtó szemei elől?

Panem et circenses.

Tordai Sóbánya

Mikor előszőr lementem a mélybe, hihetetlen érzés fogott el. Az volt a véleményem, hogy sokkal vadabb mint a parajdi. Itt gyalog kell bemenni egy jó pár métert, azután tárul elénk a bánya.



Nem térek ki itt minden zeg-zugra, másvalami késztetett bejegyzést írni, ezen a szép női napon.
Nagy csindaratta közepette jelentették ki, hogy a sóbánya jelentős átalakulást fog SZENVEDNI. Most azok akik ezt bevésték a falba csak úgy forognak a sírjukban.



Már ezelőtt két évvel láttam, hogy dolgoznak a munkások, azt hittem szivatnak, mikor kérdésemre válaszolták, hogy a Rudolf aknába óriáskerék fogja szórakoztatni a fehér magassarkú csizmás turistákat.



Gondolkodom , hogy miért van az, hogy ami szép és rusztikus azt el kell cseszni, finoman fogalmazva. S a bántó az, hogy a drágalátos turisták jöttek fel a mélyből ájuldozva , hogy milyen kúl az egész. Szerintem, most kövezzetek meg, úgy szar az egész ahogy van.

Óriáskerék. Kell is egy sóbányába. Lehet azért, hogy a sztalaktitokat lássuk közelebbről. Hát nem óriási?



Egyedüli dolog ami nem ejtett csorbát a bányán, az a Teréz akna átalakítása. Na ez igen, lehet csónakázni, pihenni, még csend is van, ide azért nem lifteznek le olyan sokan.



Közben elkészült a dörgői bejárat is, meg egy kezelési központ is, csodálatosan ötvözve a műanyag hőszigetelt, magyarul termopán, ablakkeretet a fapadlóval.



Összegezve, vegyes érzéseket váltott ki belőlem az egész, ez az óriáskerekes, tekés megoldás csapnivaló. A koncetterem a Rudolf aknában, meg a Terézia akna jól mutatnak. De nehogy tökéletes egyen az egész, a koncertteremmel szemben egy kosárlabdapálya áll. Tutti akusztika.

Kétezertíz március egy

Sziasztok!

Valami elindult, ma már nagyon trendy , hogy már az újszülöttnek is blogja van.

Tartunk a korral, sütünk a Váncza sütőporral.

Gondoltuk, ami nem megy fel a site-ra megjelenik majd itt.

Hogy kik is vagyunk? Mi már kivagyunk a sok gürcöléstől.

Meli. Stock-, sajtó-, sportfotózással próbálkozik, bevallom sikerrel.

Manesz: aktív állatorvosként folytatom fotós pályafutásom. Néhány fontosabb oldalon meg újságba n jelentek meg a képeim.

Most a sportoldal és az u-mobitelco hivatalos munkatársai vagyunk, meg büszke tagjai az egyik fotós baráti társaságnak, Kolozsváron, az ErKÉ-nek.

Beercan: ezen a néven fogok feleimhez hozzászólni. A beercan az sörösdobozt jelent de így neveztek annak idején a Minolta obikat, az - az borkánokat.

Lesz itt szó fotós meg nem fotós témákról, meg a kedvenc témámról, a balkánról.

Ennyi lenne egyelőre, meg jelentkezem ,addig is plíz vizit: spotphoto.net